A törökellenes harcok és eredményeik

Feladat:

Ismételd át a térkép, a szöveges összefoglaló és saját ismereteid segítségével a balkáni népek szabadságharcairól tanultakat! (A térkép alatti linkre kattintva ellenőrizheted ismereteid helyességét, vagy szükség esetén segítséget találsz.)

A 19. század a Balkánon is nacionalizmus és a nemzeti államok kialakulásának a kora. Ez az a század, amikor az etnikai egységek politikai közösségekké szerveződtek, és megfogalmazták különféle igényeiket. A 18. század végén és a 19. század elején kialakultak azok az elméletek, amelyek „felfedezték” a nemzetet mint közösségi létformát, méghozzá olyan létformát, amely minden egyéb, korábban meghatározó hovatartozást: vallást, rendet, társadalmi osztályt maga mögé utasított. Ezek az elméletek igyekeztek választ adni arra a kérdésre, hogy az új közösségi létforma, a nemzet miként valósíthatja meg önmagát.

A nacionalizmus szelleme kiszabadult a palackból, és többé senki nem volt képes visszazárni oda. Kezdetben ez a liberalizmus jelszavaival ötvözött nacionalizmus kimerült a dicső történelmi múlt, a török elleni küzdelem fényes és tragikus eseményeinek dicsőítésében, és nem ment a más nemzetek rovására. A nemzeti önmeghatározás fő kritériumai a nyelv, a történelem és a vallás voltak. Amint azonban a hangsúly áttevődött az egyén szabadságáról (liberalizmus) a kollektív, vagyis a nemzet szabadságára (nacionalizmus), a konfliktus a török-balkáni mellett az egyes balkáni nemzetek között is óhatatlanul jelentkezett. Hiszen a nacionalizmus magában foglalta annak vágyát, hogy a közös nyelvet beszélő és közös történelmi hagyománnyal rendelkező népek egy államban éljenek. A nemzeti ébredés érthetően nem teljesen egyszerre következett be a balkáni nemzeteknél. Időbeli eltérések voltak, attól függően, hogy a kulturális fejlettség mely fokán álltak, illetve mikor találkoztak a Nyugatról származó eszmékkel.

A Balkán-félsziget modernkori történelmének kiindulási pontja a berlini kongresszus volt 1878-ban, amelyet a 1877-es orosz-török háborút lezáró San Stafano-i béke revideálásának igénye hívott össze. A San Stefano-i békével ugyanis felborult a balkáni egyensúly, és az orosz törekvések eredményeként létrejött Nagy-Bulgária nemcsak a nagyhatalmak erőviszonyait, de az egyes balkáni nemzetek egymás közötti erőegyensúlyát is felborította.

A berlini kongresszuson döntöttek úgy a nagyhatalmak, hogy Görögország után újabb három állam nyerheti el függetlenségét: Szerbia, Montenegró és Románia, és három részre darabolták a San Stefano-i Nagy-Bulgáriát.

A Monarchia megszállhatta, azaz okkupálhatta Boszniát és Hercegovinát és a Novi Pazar-i szandzsákot (ez választja el Szerbiát Montenegrótól). Oroszország visszaszerezte a krími háborút követően elvesztett besszarábiai területek jelentős részét.

A berlini kongresszuson pont került a balkáni nemzetek többségénél az államalakítási törekvések egy szakaszára. Más nemzeteknél viszont éppen ekkor kezdődött ez a folyamat, Így volt ez például az albánoknál. Ekkor jött létre a prizreni liga, amely azon területek albán lakosságának védelmét volt hivatott ellátni, amelyek a kongresszus döntése értelmében Montenegróhoz kerültek volna. A prizreni liga egy nem sokkal későbbi elgondolásában azonban már megjelent a majdani független Albán állam megteremtésének gondolata is.

A kongresszust követően egy időre mindegyik balkáni állam a belső problémáira összpontosított, és nemzeti, külpolitikai céljai megvalósítását későbbi időpontra halasztotta. Ehhez egyébként sem voltak a kedvezőek a feltételek, miután a század elejéig nem volt különösebb nagyhatalmi érdek a balkáni kérdések bolygatására. A félsziget 20. századi történetének meghatározó eleme az állammal nem rendelkező népek által lakott területek /lásd albánok, macedónok/, illetve a nemzeti identitás nélküli népesség által lakott területek /ismét macedónok és boszniai muzulmánok/ hovatartozása feletti versengés volt.

E törekvések vezettek az I. és a II. balkán háborúk kitöréséhez, (1912., 1913.), amelyek eredményeként az Oszmán Birodalom 1914 után már csak Konstantinápolyt és Trákia egy részét birtokolta a Balkánon. Teljesült a balkáni nemzetek évszázados vágya, megszabadultak a török igától. Nem mellékesen területileg jelentősen megnagyobbodtak, és fontos lépést tettek etnikumaik egyesítése felé.

1. Miért vált a Balkán egyre inkább a sorozatos konfliktusok terepévé a 19. századtól?

2. Mely népek, illetve államok között zajlottak ezek a konfliktusok? Hogyan és miért változtak a konfliktusok szembenálló szereplői?

3. Mely nagyhatalmak mutattak érdeklődést a Balkán iránt az első világháború előtt? Mi motiválta őket?

4. Hogyan befolyásolták a nagyhatalmak balkáni törekvései a formálódó szövetségi rendszereket?